Életünk a tánc Amerikában is
Néhány héttel ezelőtt Németh Viktóriáról és az olasz párjáról kaptunk hírt a tengerentúlról, most pedig Mészáros Mihály és Dáné Alexandra amerikai életébe pillanthatunk be. Fura érzés most innen, Amerikából jelentkezni - írja Misi - holott mindössze három éve még zumba órán nevettünk együtt Budapesten és a hazai táncversenyeken találkoztunk. Misi és Szandi története elég eseménydús annak ellenére, hogy még csak pár éve élnek kint.
Így mesélik el az elmúlt éveiket: 2014. januárjában éppen Angliából, a UK Openről érkeztünk vissza Budapestre és kaptunk egy tanári álláslehetőséget Amerikából. Akkor nem igazán voltak ilyen ambícióim, hogy Magyarországtól ilyen messze próbáljak szerencsét az életben, de a párommal, Szandival végül úgy döntöttünk, hogy elég fiatalok vagyunk ahhoz, hogy adjunk ennek egy esélyt. Februárban repülőre szálltunk és meg sem álltunk Houstonig. Három hónap próbaidő után úgy döntött a stúdió tulajdonosa, hogy alkalmaz minket a Fred Astaire nevű tánciskolában.
Mészáros Mihály és Dáné Alexandra 2014-ben a Latin Magyar bajnokságon a középdöntőben a 10. helyen végzett. 2015-től profiként versenyeznek a WDC égisze alatt, idén Blackpoolban a Profi Latin Rising Star versenyen a 39. helyen zártak.
A célunk természetesen az első naptól fogva az volt, hogy minél jobb tanítványaink és minél többen legyenek. Hétfőtől vasárnapig tanítottunk az elmúlt években azért, hogy ma már elmondhassam: Amerika egyik legjobb, legforgalmasabb klubjának tanárai vagyunk, és a tanítványaink pro-am amerikai bajnoki döntőt táncolnak több kategóriában. Ennek köszönhetően már többször megválasztottak Texas állam legjobb tanárának és az idei Fred Astaire által rendezett Amerikai Bajnokságon országos szinten Top tanár díjat nyertem el. Ez óriási elismerés és megtiszteltetés, nem is beszélve arról, hogy pár hónapra rá megnyitottuk Dallasban a saját tulajdonú Fred Astaire tánciskolánkat, ahová jelenleg is keresünk tanárokat akár Magyarországról is.
Amerikában egyébként egy kicsit komplexebb a táncoktatás, mint Európában. Maga a képzés nem biztos, hogy elég lesz ahhoz, hogy egy tanár kitörő sikereket érjen el. Óriási szervezőképesség és törődés is kell, hogy társuljon ehhez. A tánccal megváltoztathatjuk az emberek életét pozitív irányba. Ha belegondolunk egy kicsit mélyebben, anno mikor mi kezdtük el ezt a műfajt, a mi tanáraink tettek ugyanezt velünk...
Ez mind nagyon szépen hangzik, azonban megvalósítani nagyon nehéz, rengeteg munka, kitartás, türelem és szervezés áll mögötte. És össze is kell tudni egyeztetni a mi profi karrierünkkel. A WDC szervezeten belül csillagos párként vagyunk regisztrálva és ezt meg kell minden évben védeni. Egy évben legalább a három fő WDC versenyre eljutunk: UK Open, Blackpool Dance Festival és az International Championships. Ezekre fókuszálunk leginkább és ha időnk és a tánciskolánk is úgy engedi, akkor kisebb amerikai versenyekre is eljutunk. Komoly képzést kapunk a tanárainktól és nagyon szigorú a gyakorlási programunk. Sokszor azért, hogy órázhassunk több órat kell repülnünk, de emellett a tánciskolának ugyanúgy pörögnie kell. Viszont tudjuk és hisszük, hogy ezen az úton elérhetünk még emlékezetes eredményeket.
Fantasztikus érzés összefutni a magyar táncosokkal az angol versenyeken. Kicsit visszarepít minket az időben oda, amikor az öltözőben beszélgetünk, nyújtunk, vagy éppen szendvicset majszolunk a szünetekben. Aztán ha indul a verseny természetesen nincs barátkozás és nincs bocsánat! Ez így van rendjén, aki ezt a műfajt űzi, az megbékel ezzel a helyzettel.
Gondolom sokakban felmerül a kérdés a sorainkat olvasva, hogy tervezünk-e hazamenni, vagy mi már inkább idetartozunk. Ez egy kegyetlen kérdés... Anno nagyon nehéz szívvel indultunk el, otthagyva az ottani tánckarrierünket, a barátainkat, a családunkat. Viszont ma azt kell, hogy mondjam, hogy életünk legjobb döntése volt és nem úgy tűnik, hogy a közeljövőben hazaköltöznénk. De ez nem jelenti azt, hogy elszakadtunk Magyarországtól, hogy nem látogatunk haza. Szerencsénkre ezt egy évben háromszor megtehetjük. Szívünk mélyen igaz magyarok maradunk mindegy merre sodor minket az életünk: a Tánc...
Sok sikert a továbbiakban is Misi és Szandi!
(A fotókat a páros bocsátotta rendelkezésünkre a cikkhez)