2015. január 17-én Budapesten a Bethlen Téri Színházban egy tehetséggondozó programnak köszönhetően Gyulai Júlia koreográfus szakos hallgató mutatja be a Közép-Európa Táncszínházzal közösen készített alkotását.

A Közép-Európa Táncszínház (KET) 2013-ban indította útjára az IKF, azaz Ifjú Koreográfusok Fóruma programot, melynek elsődleges célja a koreográfusi utánpótlás lehetőségeinek javítása, a fiatal koreográfusok "helyzetbe hozása". A koreográfusok pályázat útján kapnak lehetőséget arra, hogy egy hétig a KET társulatával dolgozzanak, majd a hét végén, munkájuk eredményét demonstráción mutassák be a Bethlen Téri Színházban. Idén januárban Gyulai Júlia, a Magyar Táncművészeti Főiskola koreográfus szakos hallgatója mutatja be a KET-tel való közös alkotását. A koreográfia ihletője Magritte Szeretők című festménye.
A soron következő IKF különlegessége, hogy a hét elejétől csatlakozott a társulathoz két koreai vendégtáncos, akik így a szombat esti demonstráción a KET táncosaival együtt lépnek föl. Son Jeemi és Kim Ji-Hyung a KDF (Korean Dance Festival) és a KET közös ösztöndíjával érkeztek Budapestre, hogy két hétig a társulattal dolgozzanak.

A nyertesek eddigi névsora is impozáns: Jobbágy Bernadett, Újvári Milán, Pálfi Gabriella, Grecsó Zoltán, Ujszászi Dorottya és Varga Kinga nyerték ez a lehetőséget, most pedig Gyulai Júlián a sor, hogy megmutassa tudását.

Az előadás időpontja: 2015. január 17. 19:30

Az előadás helyszíne: Bethlen Téri Színház - Budapest, VII. kerület, Bethlen Gábor tér 3.

Fejes Imre interjúja Gyulai Júliával:
Az Ifjú Koreográfusok Fóruma idén első ízben Gyulai Júlia koreográfus pályázatát ítélte megvalósításra méltónak. A díj nem más, mint 5 napos munka a Közép- Európa Táncszínház táncművészeivel, a hét végén nyilvános demonstrációval.
Gyulai Júlia elmondása szerint, amit színpadra állít, búcsú egy korábbi élettől, élethelyzettől, kapcsolattól: végső lezárása egy útnak. Azt szeretné 25 évesen színpadon viszontlátni, ahogy sikerül búcsút intenünk a múltunk egy részének. Bármennyire is fájdalmas ez, a kortárs tánc és az IKF adta lehetőségek hozták felszínre mindazt, amit szeretett volna magából kibeszélni, de a formátuma nem volt kész. Az IKF adta keretek viszont felülmúlták minden elképzelését, hiszen a kortárs tánccal alig pár éve került kapcsoltba, meglepő módon már táncosként. Gyulai Júlia ugyanis nemzetközi hírű ír-sztepptáncos, és fiatal kora ellenére már koreográfusként is bizonyított külföldön, ahol több nemzetközi táncfesztiválon dolgozhatott asszisztensként és alkotóként egyaránt. Kettős beállítottságú koreográfus: a tradicionális ír sztepptáncot szeretné ötvözni a kortárs, modern tánccal.

- Hogy került kapcsolatba a tánccal?
- A tánccal 13 évesen kerültem kapcsolatba, amikor édesanyám elvitt egy ír-sztepptánc klubba. Amikor csak lehetett táncoltam, gyakoroltam, plusz órákra jártam, beleszerettem a műfajba. 16 évesen azzal szembesültem, hogy mindenem a tánc, beiratkoztam mindenhova, elkezdtem balettozni, de már akkor tudtam, hogy balerina nem lehetek. Mivel sokat kísérleteztem, a balett műfaja megadta az alapokat, de számomra túl kötött, mert én tágítani szeretem a határokat, a műfajokat.
- Milyen képzéseken vett részt?
- Jelentkeztem és felvételt nyertem a Táncművészeti Főiskolára, a modern szakra, és ezzel párhuzamosan a Színház- és Filmművészeti Egyetem fizikai színházi koreográfus szakára is. Így látszik, hogy a modern tánc, a kortárs műfajok is mennyire fontos szerepet töltenek be az életemben.
- Ki volt a mestere?
- Horváth Csaba osztályába jártam és nagyok sokat kaptam, tanultam ott, de úgy éreztem, hogy nekem a tánc mindennél fontosabb, még a koreografálásnál is, ezért elhagytam az egyetemet és a Táncművészeti Főiskola táncos szakára koncentráltam. Mivel nem volt túl sok órám, ezért bejártam más tréningekre is, például Földi Bélához és másokhoz is, ahol a táncos énemet hozhattam újra felszínre.
- Nem homogén területre keveredett.
- Nagyon szerencsésnek gondolom magam abból a szempontból, hogy sikerült az évek során rengeteg műfajjal, felfogással, művésszel megismerkednem és együtt dolgoznom. Alapvetően a legtöbb táncos és koreográfus úgy nevelődik ki, hogy csak egyfajta iskolát tanul és sajátít el, nekem ilyen nem volt, én sodródtam, és amit tudtam elcsíptem, megtanultam.
- Most is képzi magát.
- Bozsik Yvette osztályába járok koreográfus szakra, ahol megtaláltam a helyem és nagyon boldog vagyok. Yvette támogat bennünket és elenged a saját utunkon, hagyja, hogy kiteljesedjünk és ez, tapasztalatból mondom, nagyon ritka.
- Melyik volt a legemlékezetesebb munkája?
- Amikor Horgas Ádám magával vitt a Pécsi Nemzeti Színházba koreografálni a Szentivánéji Álomba. Szép idők voltak, de mellesleg, amikor lehetett, bejártam a Pécsi Baletthez tréningezni. Csodálatos élmény volt.
- Vannak külföldi megbízásai, ez ilyen fiatalon elég ritka. Hogyan sikerült?
- Egy osztrák rendezőnőnek dolgozom, aki kifejezetten német nyelvterületre dolgozik, neki koreografáltam leginkább musicaleket. Az egyik sztepp előadás után keresett meg és megkért, hogy dolgozzak vele.
- A pályázattal együtt járt, hogy megkapta a KET vezető táncosait. Érzi ennek a súlyát?
- Hatalmas felelősség, iszonyú nyomás. Két napja nem eszem. Teljes gyomorgörcsben vagyok, pár napja értem haza a német turnéról, időm nem volt gondolkodni, de amikor hazaértem, elkezdett nyomasztani a feladat. Két napom volt arra, hogy összeszedjem magam és kicsit megrettentem a feladattól, de igyekeztem minden tudásomat, tapasztalatomat idehozni és beépíteni a közös munkába. Azt mondhatom, hogy a táncosok elfogadtak, egyenrangú félként kezelnek.
- Mióta él ez a koncepció a fejében?
- Rég, hiszen tavaly márciusban kellett pályázni. Egészen véletlenszerűen alakult ki ez az egész. Nehezen írok, százszor újraolvasom, kihúzom a felét, hozzáírok, de itt ez nem működött, mert majdnem lecsúsztam a határidőről. Reggel kilenckor eszméltem rá, hogy délig be kell adnom a szinopszist. Nem volt választásom, mindent egy lapra tettem fel. Beadtam és nyertem! Át kell gondolnom, hogy ezek után is cenzúrázzam magam folyamatosan, vagy maradjak az alapkoncepciómnál (a válasz benne van a felvetésben).
- Hogyan épül fel a darab? Mik a gyökerei?
- Személyes tapasztalatból építkezik az, amit én idehoztam. Semmi mást nem csináltam, csak leírtam azt a gondolatmenetet, ami engem akkor foglalkoztatott hetek, hónapok óta. A koncepcióval elégedett vagyok, remélem sikerül megvalósítani. Ebben nagyszerű alkotótársakra találtam a táncművészekben, akik teljesen nyitottan álltak az egész elé és sokat segítenek az alkotófolyamatban.
- Hogyan született meg a darab: a zene volt előbb vagy az elképzelés?
- Rendhagyó módon kapcsolódtak ide azok a zenék, amiket most használok, de annyiban lényeges, hogy a koncepció megszületésekor pont ezeket hallgattam.
- És hogyan néz ki a látványterv?
- Van egy kedvenc képem, Magritte: Szeretők című képe, ami egy az egyben kapcsolódik a darabhoz, ahogy a zenék is. Nemrég arra jutottam, hogy a képen látható zsákok, amik a figurákon vannak, nagy szerepet játszhatnak a darabban is. Mivel kell az a valami, amit le akarunk venni magunkról. És nekiálltam anyukámmal zsákokat varrni, amit a táncosoknak szokniuk kell, hiszen vakon táncolni nagyon nehéz.
- Az IKF lényege az, hogy összesen 5 nap áll rendelkezésre a próbától a bemutatóig. Ez mennyire viseli meg?
- Frusztrál, de inspirál is egyben, hisz nincs időnk elveszni. Nehéz munka, de nem lehetetlen. Majd a bemutatón kiderül, hogy mit sikerült összeállítani.
- Miért fontos Önnek ez a darab?
- Nekem személyes harc ez az előadás. Én lerakok valamit. Egy már régóta nem létező kapcsolat búcsúját szeretném ebben a darabban megcsinálni. A szálak elvarrása fontos, de ha ezek hosszú éveken át is tartanak, akkor is meg kell lépni. Ezzel az előadással befejezettnek gondolom azt, amiről a darab szól. 

(Forrás: Meszes Tímea)